Míra gyermekem olykor (sokszor... konkrétan nap mint nap...) kihozza az emberből a hihetetlen, ezt nem hiszem el..., borzasztó... és hasonló megnyilvánulásokat.
Mondják eleven... ha még csak az lenne... De rossz a gyerek és még tenger sok esze is van hozzá :)
Nem egyszerű manapság vele. Ráadásképpen kezd beszélni, adekvátan válaszol... vagyis minden második válasza a NEM :)
Ha próbálom alkalmazni a jól bevált cseles kérdéseket (vagyis nekem mindegy ennél vagy annál az asztalnál eszel vacsorát, felkínálom válassz...) akkor egyszerűen leráz és hajtja a saját verzióját az elképzeléseiről - amiket ki nem verünk a pici fejéből - mint például a nappaliban étkezést. Gyurmázni is csak a nappali fényes asztalán a legoptimálisabb... és természetesen ezer és ezer apró galacsint szétszórni, módszeresen kicsi ujjunkkal falra, korlátra ide-oda nyomni jó erősen... vagy szimplán a hajába...
Bizonyos dolgokat kisajátít és már nem adja könnyen őket... azt mondja NEM ENYÉM :)
Mindezek mellett jó testvér. Gondoskodik Alízról, szó nélkül megtesz neki dolgokat, hozza viszi a tányérját, poharát... ha neki szedek ételt rögtön mondja, hogy Alíznak is... építenek, babáznak, bújócskáznak... nagyon aranyosak együtt.
Csak ne lenne sokszor ilyen "szakramentomos"... :)
És a többi és a többi... a konyhában kiborított nagy doboz kakaó pornál elhagyott a humor érzékem bevallom... :) kép sem készült róla... miközben próbáltam megtisztítani a kis asztalt, széket, rajztáblát, követ, macskát... közben nekiállt locsolni a kisasszony a teraszon. Közben az összes létező cserépből kiverte a földet a teraszra, a falra... amíg ezt takarítottam gyorsan összefirkált ismét egy fal darabot... amíg azt pucoltam meg már ki tudja mit ténykedett... és még nem volt reggel 9... :)
Mondják eleven... ha még csak az lenne... De rossz a gyerek és még tenger sok esze is van hozzá :)
Nem egyszerű manapság vele. Ráadásképpen kezd beszélni, adekvátan válaszol... vagyis minden második válasza a NEM :)
Ha próbálom alkalmazni a jól bevált cseles kérdéseket (vagyis nekem mindegy ennél vagy annál az asztalnál eszel vacsorát, felkínálom válassz...) akkor egyszerűen leráz és hajtja a saját verzióját az elképzeléseiről - amiket ki nem verünk a pici fejéből - mint például a nappaliban étkezést. Gyurmázni is csak a nappali fényes asztalán a legoptimálisabb... és természetesen ezer és ezer apró galacsint szétszórni, módszeresen kicsi ujjunkkal falra, korlátra ide-oda nyomni jó erősen... vagy szimplán a hajába...
Bizonyos dolgokat kisajátít és már nem adja könnyen őket... azt mondja NEM ENYÉM :)
Mindezek mellett jó testvér. Gondoskodik Alízról, szó nélkül megtesz neki dolgokat, hozza viszi a tányérját, poharát... ha neki szedek ételt rögtön mondja, hogy Alíznak is... építenek, babáznak, bújócskáznak... nagyon aranyosak együtt.
Csak ne lenne sokszor ilyen "szakramentomos"... :)
És a többi és a többi... a konyhában kiborított nagy doboz kakaó pornál elhagyott a humor érzékem bevallom... :) kép sem készült róla... miközben próbáltam megtisztítani a kis asztalt, széket, rajztáblát, követ, macskát... közben nekiállt locsolni a kisasszony a teraszon. Közben az összes létező cserépből kiverte a földet a teraszra, a falra... amíg ezt takarítottam gyorsan összefirkált ismét egy fal darabot... amíg azt pucoltam meg már ki tudja mit ténykedett... és még nem volt reggel 9... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése