Egyszer csak elérkezett végre a nagy nap - amit Alíz már alig bírt kivárni, azt hitte, hogy ő nagy lány lesz, a mamáék pedig öreg dédikék mire bekövetkezik - és indultunk tíz hónap után először haza.
A gépünk éjszaka szállt fel, majdnem éjfélkor. Kicsi gyerekkel nagyon nehéz optimális időpontot találni de a kora hajnalinál talán még mindig jobb volt ez. Igaz várakozás közben elaludtak az ölünkben, aztán Míra sírt kegyetlenül Dubaig végül onnan már egész éjszaka csend és alvás volt, a kora reggeli svájci érkezésig.
Aztán pár óra várakozás, átszállás és egy kis késéssel de végre végre haza is értünk. :)
A gépünk éjszaka szállt fel, majdnem éjfélkor. Kicsi gyerekkel nagyon nehéz optimális időpontot találni de a kora hajnalinál talán még mindig jobb volt ez. Igaz várakozás közben elaludtak az ölünkben, aztán Míra sírt kegyetlenül Dubaig végül onnan már egész éjszaka csend és alvás volt, a kora reggeli svájci érkezésig.
Aztán pár óra várakozás, átszállás és egy kis késéssel de végre végre haza is értünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése